Örök szerelem

A holnap épp olyan szép lehet,
mint a tegnap, csak az már történelem.
A mában élünk, talán egyszer
velem leszel, utunk egyfelé vezet.
Hegyeken-völgyeken át,
göröngyös utakon botladozva,
de kéz a kézben összebújva.
Álmodozva, a jövőbe írva
a múltat, korommal a hóba,
hogy szeretlek és jó veled.
Érj hozzám, mint gyenge szellő,
de zárj karodba, mint vad vihar.
Legyek szívedben kalitkába zárt madár,
ki a felhők felett száll, de mindig visszatalál,
hisz párja nélkül szárnyaszegett.
Csak mosolyogj, bánat ne ráncolja homlokod,
könnyet ha ejtesz, csak örömöd
szikrázó gyémántcseppje legyen,
hogy lecsókoljam arcodról.
A végtelen legyen miénk,
ne gátoljon se tér se idő.
Csak szálljunk a csillagokba,
ahogy szálltunk már álmainkban
régen, mint kisgyerek.
Érezd vérem lüktetését,
ahogy ereimben megfeszül
a vágy és izzón perzsel belül,
míg szétvet egy kéjes robbanás.
Mert gyönyörbe csókolsz,
mézet csepegtet szád.
Ringató nektártengere a vágynak
és én belefulladok.
Talán örök lesz ez az érzés,
együtt leszünk, míg az utolsó perc után,
a hideg fekete föld betakar.