Nézem ahogy alszol s arra gondolok,
Hová lesz e kép ha majd meghalok.
A sok közös emlék miket féltve őrzök,
Hogyan lopjam a túlvilágra, hol a létünk örök?
Talán a következő életben is társak lehetünk
Megtaláljuk egymást, bárhová is születünk.
Örök szerelem
By Anubis
2 hozzászólás
Szia Anubis!
Ezen én is sokat szoktam gondolkodni: bárcsak elvihetném a szép emlékeket magammal a halálba! Mert minek emlékeket gyűjteni, ha úgyis elveszik minden?
Nem mellesleg pedig nekem nagyon bejött a vers, a téma, a gondolatok, és a rímek is tök királyak! Öt!
Réka
Szia Réka!
Köszi,h olvastál és h tetszett is.Én hiszek abban h reinkarnálódunk és ha nem is emlékszünk mindenre,azért néha találkozik az ember olyan dolgokkal amik ismerősek de nem tudod miért.Ezek mind az előző élet kis emléktöredékeiből erednek.Épp most olvasok egy ilyen könyvet,lélegzetelállító amiket ír. Lelkünk útja a címe 3 kötetes,ebből jött az ihlet amikor ezt a pár sort írtam. Úgyhogy az emlékeket nem hiába gyűjtjük. Olvass minél többet,és élj meg minden pillanatot,h megszülethessenek benned a szebbnél-szebb érzések .Jól jönnek majd.
Na bocs a mélyen szántóért.Légy jó.Üdv Anubis