Hideg a táj,
jégálmokat fest az égre.
Szeretni a napsütésben.
Hinni hogy a tavasz örök marad,
s a nyár se bocsát el
percek alatt.
Tévedni, mint rossz
alkonyra terülőpirkadat.
A boldogságot kerülő gyorsvonat.
Most hogy tél dere járja
lelkek táncát.
Mosolyogva ébredő
fájdalmas kacagását.
5 hozzászólás
Szia Alkonyi! Hinni, h a tavasz örök marad! Mily szép eszme! Szeretni a napsütésben? Igen, azt is hiszem, pontosabban: elhiszem Neked! A boldogságot kerülő gyorsvonat pedig fusson vakvágányra!
Szeretettel kívánom Neked, h így legyen! -én
Szép vasárnapot Mester 😊
Kedves soraid köszönöm 🙂
Lehet vannak emberek akiknek az életük állandó "utazás".
S ezzel sincs baj.
Inkább,mint megégni a Napon, vagy megázni az esőben,
vagy villámokkal táncoló fa árnyékában ücsörögni.
Örültem Neked 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Igen, hideg a táj, jégálmok tombolnak és talán most volna a legfontosabb szeretni.
Milyen szép is lenne, ha a legkínzóbb gondok mellett is béke honolna az ember lelkében, mert van, aki önzetlenül szereti és kitart mellette. Úgy szívünkben mindig napsütés lenne.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe szépen megkomponált versed olvasván, amely ismét hűen tükrözi érzéseidet.
Üdv.:Tamás
Tamás kívánom,hogy legyél egyszer nagyon boldog 🙂
Megérdemelnéd igazán.
Örültem Neked:)
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Nagyon szép versed
köszönöm, hogy olvashattam.
Zsuzsa