A Rólad szóló versem,
Ami régóta szöget ver a szívemben.
De elillan,
Ha visszatérek a valóságba.
Álmomban fogod két kezem,
El nem engednéd sosem…
Örökké aludni akarok,
Hogy veled teljenek a mindennapok!
Félek, mert ha felébredek,
Te köddé válsz.
Ennyi volt, nincs tovább!
Marad a magány.
6 hozzászólás
Kedves verset írtál szerelmedről, bár némi szomorúság is belevegyül. Ne szomorkodj kislány, inkább álmodozz, s kívánom, hogy szép álmaid teljesüljenek!
Azt hiszem, a versed harmadik sorában hibás a követkző szó, benne egy betűcsere: "szövet" – nem szöget akartál írni?
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Köszi, hogy szóltál a hibámról. Háát.. remélem teljesül, ha találkozom vele 2 hét múlva.:) Amikor hazamegyek vidékről Már nagyon vár engem.:D
szia
Utálni fogsz, de ez nekem most nagyon nem jön be. Olyan "összevissza" hatása van számomra, mintha a mosott ruhát egy nagy halomba dobáltad volna össze. Ha kiválogatnád, kivasalnád és összehajtogatnád, értékelhetőbb lenne az eredmény.
Bocs.
Poppy
Nem foglak utálni, mert leírtad a véleményed. Szabad ország, szabad a vélemény nyilvánítás is. Ugye?
De köszönöm, h megosztottad velem, legalább ebből is tanultam!:)
üdv: Eddie
Na ez már verstanilag is egy nagyon korrekt munka, és kiváló a mondanivaló.
Tetszett.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, igyekeztem megint. 🙂
üdv. E.