Valamit ránk hagyott a tél.
Pamacsokkal töltött, szürkés-fehér puha párnáknak tűnnek,
Miken a szobákban szelidült fej még utoljára megpihen.
Csupasz ágak sóhajtozó integetése dél felé,
Ők is a hazatérő vándorszelet várják.
Szikkadt betonösvényeket, porcukros járdákat,
Óvatosan nyalakodó sugarakat hagyott örökségül.
Ez a mi jussunk, ezen kell osztoznunk…