Vergődöm én partról partra,
mint csillámló aranyhal ma,
keresem én reménykedve
gyermekkori tündérkertem.
De ellibbent az már kérem,
üresség mit érzek rég benn,
azt hittem még elérhetem,
úgy látom ebben tévedtem.
Távolodnak egyre messzebb,
nem léteznek tündérkertek,
torzul szépen a hiánya,
lelkem tán repülni vágyna.
Örömmorzsát csipegetek,
felkapom úgy ízlelgetem,
átlendít a cudar úton,
nem veszek el, ezt jól tudom.
7 hozzászólás
nagyon kedves, mégis szomorú, ám reményteli vers ez kedves Melinda! Hintázol az érzések között, mint egy gyermekkori hinta, amit Te aranyhali vergődésnek hiszel. Versed is szépen átadja, ettől itt ragasztó, hullámoztató. Sok-sok minden keveredik Benned, de valahogy mégis színes és szép, legalábbis nyelvében, nyelvedben.
" Vergődöm én partról partra,
mint csillámló aranyhal ma,"
" De ellibbent az már kérem,
üresség mit érzek rég benn "
" Távolodnak egyre messzebb,
nem léteznek tündérkertek,
torzul szépen a hiánya,
lelkem tán repülni vágyna."
Igen, azt hiszem újabb fokozatba lépsz: át az éden, a nosztalgia küszöbét, a repülni vágyás felé.
ha jól érzem persze.
üdvözlettel: grey
Kedves Grey!
Mennyire jól látod. Valóban most nőttem csak fel, a gyermekkori álmaim kezdenek szertefoszlani. Úgy érzem gúzsba vagyok kötve, de a reményt sohasem adhatom fel.
Köszönöm jelenléted!
Melinda
Nagyon is kiérezni kedves Melinda a versedből a vívódás nehéz súlyát.
Szedegesd csak az örömmorzsákat, sokszor az is elég a boldogsághoz.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Bizony vívódom és keresem a megfelelő utam, de néha túl sok akadályba ütközöm. Öröm minden nap ér szerencsére, ami átlendít a nehézségeken.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Melinda
Melinda!
Örültem a végének, mert nem adod fel.
Örömmorzsát csipegetek,
felkapom úgy ízlelgetem,
átlendít a cudar úton,
nem veszek el, ezt jól tudom.
Lendítsen, kívánom szeretetel!
❤❤❤Edit
Kedves Edit!
Nem adhatom fel a reményemet soha, az örömmorzsák valóban átlendítenek mindenen.
Szeretettel láttalak itt! Melinda
" partról partra,"
A hullámok teszik a dolgukat, ismerős érzés.
Végletek.
Számomra ez is egy örömmorzsa kedves Melinda.
" A lelkemet etetem, hisz a kenyér nem elég"