Megérett a nyár, a béke,
Ám még csak a tavasz jő,
El lett már a magja hintve,
De ki kel majd, ha itt az idő.
Enyém lett az érzés újra,
Mit áhítottam nagyon rég,
Rátaláltam a jó útra, s ezt
Nem tévesztem el ismét.
Nem tudtam, hisz nem tudhattam,
Ez olyan édes, mint a méz,
Emlékeim meg fakultak,
Itt nem jártam már nagyon rég.
3 hozzászólás
Szia Niki!
Idecsaltad nekünk a tavaszt, az ősznek derekán. Jó egy kicsit melengetni a gondolatot.
Nem baj, hamarosan újra arra járunk, amerre már egy kicsit rég!:)
Gratula!
Szia Fél-x! Köszi:) Örülök hogy tetszett. Köszönöm hogy olvastad és értékelted.
Szia Nikolett!
3. sor: ki kel majd helyett: kikel majd
utolsó előtti sor: meg fakultak helyett: megfakultak
A verssorok több helyen is döcögősek, megtörik a ritmus.
Láttam a fórumban, többen is ajánlották neked, hogy nézesd át az írásaidat, mielőtt fölteszed őket az Íróklubba. Kár, hogy nem fogadod meg a tanácsokat.
A bemutatkozásodban írod, hogy nincs példaképed. Ez elég baj, mert sok költőtől tanulhatnál. Nem kell túl messzire menni, elég ha itt, a Klubban olvasgatsz: Hangától, Andrástól, Vesztergom Andreától, Kankalintól, Antoniustól, Nagy Noémitól, Szaffytól, Pongrácz Ágnestől stb., nem tudok most kapásból mindenkit felsorolni.