Férfim vagy, kárpótlási jegyem.
Szélessávú, sebes internetem.
Neked tollászkodtam, neked fésülködtem.
Szívemnek belsejét, neked bélelgettem.
*
Nekem peckesedik,
nekem ágaskodik.
paripád patája,
csillagokat porzik.
Nem hatott rám a szó,
érintetlen voltam.
Mígnem egyszer,
megfogalmazódtam.
Megfogalmazódtam,
kipattant két szemem.
Csillag esett bele,
ahogy égre néztem.
Ahogy égre néztem,
könnypatakra leltem.
Testem tejútjába
belefeledkeztem.
Belefeledkeztem
tested tejútjába,
spirálködöt rajzol
lelkem minden mába.
10 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Jaj, de jó, köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Igazán nagyon szívesen, kedves Szabolcs!
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó!
Szupeeeeeer!
Ölelés!
Köszönöm Editke!
Én is ölellek!
Szeretettel:Ildikó
Kedves Ildikó!
Ebben az örömversedben ott mosolyog a népköltészet szelíd és pikáns bája. 🙂
Tetszik!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm, kedves Ylen!
Nagyon örülök neked!
Szeretettel:Ildikó
Kedves. Ildiko!
Jo volt itt nalad, szetettel gratulalok igen csak szep versedhez. Ica
Köszönöm szépen, drága Icám!
Örülök nagyon, hogy újra itt vagy az oldalon, és nálam!
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Kedves Ildikó!
A többiekkel egyetértve én is ügyes, ötletes versnek gondolom, nagyon különleges. A sor végi és eleji ismétlés pedig szépen keretbe foglalja műved. Egy szóval: tetszett.
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen, kedves Tamás!
Üdv, Ildikó