Orosz népdal: Ó, estharang…

Вечерний звон

Вечерний звон, вечерний звон!
Как много дум наводит он
О юных днях в краю родном,
Где я любил, где отчий дом,
И как я, с ним навек простясь,
Там слушал звон в последний раз!

Уже не зреть мне светлых дней
Весны обманчивой моей!
И сколько нет теперь в живых
Тогда веселых, молодых!
И крепок их могильный сон;
Не слышен им вечерний звон.

Лежать и мне в земле сырой!
Напев унывный надо мной
В долине ветер разнесет;
Другой певец по ней пройдет,
И уж не я, а будет он
В раздумье петь вечерний звон!
______________________________

Ó, estharang

Ó, estharang, ó, estharang,
Emléközönt idéz e hang!
Lány, ifjúság, egy csók, mi fáj,
Szülői ház, imádott táj.
Midőn búcsúztam ily zenén,
Örökre váltam tőlük én!

Nem láthatom szép napjaim
Egy múlt tavasz virányain!
Sok ifjú, víg volt kedvesünk
Ma már nem él, mi fáj nekünk!
Alusznak mélyen ott alant,
Nem szól hozzájuk estharang.

A sír sivár, mely rám is vár!
Völgy szerte szél teríti már
Fölém borús dalom szavát;
Majd más dalos kel völgyön át,
Helyettem méla hangja szól,
S az estharangról ő dalol!

* * * * *