Ma hozzád fordulok. Egyetlen oknak így maradtál
a mindent elnyelő garatnál hit a búzaszemnek;
talán megpihennek az őserőt felőrlő kövek,
és hajthat még bátor gyökeret, láthat még új napot.
Korán sötétedik, tudom, ezért fogódzik bennem
a vágy, jól esne megpihennem egy hosszú nappalig,
de addig csak alig pislog egykorvolt lángom itt bent.
Látod, már ötven évem elment, s miért is voltam itt?
apám, anyám miért? és a sok-sok messze tűnt rokon,
nagyszülők, háborús romokon életet teremtő
pár maroknyi nemtő, igaz angyalokra gondolok,
nem „csináltra”, és ez nagy dolog, tettek a lelkemért,
és más is, ahogy én, hitte, hogy jönnek a jó idők,
s ha menni kellet, hát dicsérte Őt, kitől hitet kapott.
Bennem ez elkopott, s mégis érzem, meg kell keressem
ezt a hitet, hogy átvezessen a világ peremén.
Most Hozzád fordulok. Egyetlen oknak így maradtál,
én indultam úgy, vagy Te dobtál farkasoknak végül,
mindegy, beleszédül a józan, földhözragadt elme…
kicsi népem, sorsom…
szikkadt szívem már csak énekelne, csak énekelne…
7 hozzászólás
Hát énekelj aLéb, énekelj,
Csodás verseiddel
A világot nékünk hozd el!
Szeretettel: Angie
Köszönöm, Angie, rajta vagyok :-).
aLéb
Köszönöm, Angie, rajta vagyok :-).
aLéb
Nehéz…csak tudod? Ameddig ilyen fohászok megszületnek, énekre kelnek, addig szól egy dallam is . Gratulálok!
Stzeretettel:Marietta
Talán így van, Marietta :-)… Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Elhatároztam, hogy most mind a négynél…
Észveszejtő már a cím is, annyi mindent takar, hogy ha nem olvasnám a verset, már akkor is…
Viszont érdemes merülni, mert a sorok lenyűgözőek, telítve érzésekkel, kérdésekkel és bizonytalansággal. Nem először olvasom e verset, már számtalanszor megtettem, de most új gondolatokat találtam benne. Kivételesen szépek, a költészeted előtt mélyen fejet hajtok, a lelked előtt is. Hallgatni meg arany, úgyhogy ezt teszem. 🙂
Na jó, még annyit, hogy mindenképpen dobogós helyre teszlek, és köszönöm, hogy olvashattam gyöngyszemed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, ezt már olvashattad. Örülök, hogy új érzések, gondolatok keltek benned, nekem ez öröm, a versek bennem is így szólalnak meg, kicsit mindig másként. Köszönöm, hogy olvasol, és örülök, hogy tetszik!
aLéb