Mi ez a szenvedély, mi üldözőbe vesz,
s honnan tör elő a bénító sejtelem,
mely a lábat megakasztja szüntelen,
és ott legbent, gyönyörű titkos rekeszben,
vágyam nekifeszül, mint egy vad szellem.
Miért futok, hová hajszol a gondolat,
a maga elől menekülő képzelet?
Megriaszt, hogy utolér és nem ereszt,
elégő áldozatul karjaiba vesz,
s minduntalan felszíthatja tüzemet.
Meddig éghetek, ha kéjes sikolyommal
magamhoz rántalak, és meddig égsz velem?
Feltörő sóhajom új lángokat kelt,
de ostoba ábránd mitől testem reszket,
őrült vágy, mely tarthat vagy elereszthet.
8 hozzászólás
Vigyázni kell az ilyen égető szenvedéllyel, de semmi nincs hozzá fogható…
Csodajó vers
gratulálok
Kedves Adrienn!
Érdekesek ezek az ötsoros versszakok, nem hiszem, hogy láttam már ilyet, talán csak refrénnel. Eredeti az ötlet is, tetszik, ahogy megvalósítottad!
Üdvözlettel:
Réka
Köszönöm András.
Én is pont így gondolom. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Kedves Réka!
Köszönöm.
Üdvözlettel:
A.Adrienn
Dinamikus, szenvedélyes vers! Az ilyeneket kedvelem! Őrült a vágy, de úgy az igazi! Ne hagyd a tüzet lankadni!
Gratulálok!
Alberth
Köszönöm Alberth!
Üdv.
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Bizony ez a szenvedélyes vágy hű leírása! 🙂
Átérezhető érzelmek…
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Amíg vágyaink vannak, addig a szív sem halott.
Köszönöm Neked.
Ölellek:
A.Adrienn