Itt alszol mellettem, hallom szuszogásod.
Itt fekszel az ágyon, s én őrzöm álmod.
Rögtön tudom, ha rosszat álmodsz,
morogsz, rúgkapálsz, akkor is harcolsz.
Ám, ha nyugodt az álmod,
kisimul minden kis ráncod.
Elnyújtózik tested,
elfoglalod helyed,
mely egyben az én helyem,
s, én a székből nézem.
Figyelem álmodat,
pihenő, szép arcodat,
nézem alakod,
melyet Rubensire alkotott,
a természet.
Melyet oly szívesen nézek,
és érintek.
Ébren, s, ha alszol is,
mindent megtennék érted.
Mert éjjel – nappal
szeretlek téged.
10 hozzászólás
Szívből gratulálok Kedves Béla!
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Üdv!
Zsolt
Kedves Zsolt!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Hasonló örömmel olvasom énis a műveidet.
Üdv: Béla
Kedves Béla!
Megható, szép szavak a szeretett lényhez. Nagyon szép! Jó volt olvasni!:)
Üdv.
Élvezettel olvastam e gyönyörű sorokat, nagyon tetszett és pont az án mostani hangulatomhoz passzol…
Kedves Aniszirk!
Elnézésedet kérem a kései válaszomért.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Remélem téged is annyira szeretnek mint engem a párom és viszont.
Szeretettel: Béla
Kedves Wrayn!
Köszönöm.
Üdv: Béla
Végtelenül szeretetteljes, bensőséges hangulatú alkotás!
Teljesen átérezni a semmihez sem hasonlítható érzést…
a szerelmet.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Kedves Zsike!
Nagyon szépen köszönöm őszinte szavaid nagyon jól esett.
Igen, a szerelem többet ér minden gyógyszernél.
Szerintem ez az örökifjuság itala.
Köszönöm.
Szeretettel: Béla
Ez szép vers tetszik! :-))))
Kedves Érzékinő!
Köszönöm!
Szeretettel: Béla