Olyan vagy nekem, mint egy tökéletes versélmény,
ami pontosan arról szól, ami a címe.
Tudjátok milyen nagy érték ez?
Újra és újra olvasgatlak, újra és újra megállapítom,
nincs benned fals, nincs benned diszharmónia.
Tökéletesen én-azonos vagy önmagaddal.
Érzem, ahogy visszatér szívedbe, lelkedbe,
a megsebzett ősbizalom.
Ezt látva, számomra, te vagy,
a vegytiszta ESZTÉTIKA!
Ha magamat, hozzád, mint sorvezetőhöz illesztem,
egyre tisztább önmagamat hallom.
Egyre tisztábban hallom, önmagamat!
8 hozzászólás
"Ha magamat, hozzád, mint sorvezetőhöz illesztem,
egyre tisztább önmagamat hallom.""vegytiszta ESZTÉTIKA" vajon ki lehet ez az ámulatba ejtő mégis kizökkentő…..tetszik gondolatmeneted
Köszönöm, drága Andi!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Tudod, hogy semmi kifogások a szabadversek ellen, mert ösztönösebbek, pillanatnyiabbak – ha van ilyen szó -őszintébbek, és persze kell hozzájuk líra is. Ez a líráról szól, egy őszinte kitárulkozás, vallomás.
Őszintén kíváncsi vagyok, kihez íródott…
Érzem belőle Esterházy nyelvezetét is…csak nem Ő? 🙂
üdvözlettel: zsermen
Kedves Lupus!
Tudom hogy nem dicsekedni való, de Eszterházytól én semmit nem olvastam.
Most viszont, egy picit örülök neki.
A vers, egy igen bátor legénkéhez, a szegény ember legkisebb fiához íródott, akinek volt mersze, engem "öreganyámnak szólítani".
Tudod! Mint a mesében.
Ezt a legénkét, Bátor Őszinteségnek hívják.
Szeretettel:
Ildikó
Szia Kedves Ildikó!
Ez aztán az ars poetica!
Gratulálok önmagadnak önmagadhoz! 🙂
Tetszik az őszinteséged, bátorságod.
Szeretettel: Noémi
Köszönöm, drága Noémi!
Nagyon örülök neked!
Szeretettel:
Ildikó
Az elmaradt pontozás
Drága Andi!
De legalább megpróbáltad!
Köszönöm, szeretettel:
Ildikó