kórházi ágyon
ül a fájdalom,
a remény messze száll,
üvölt az éj
mint lopódzó sakál.
távol kutya vonyít,
a lét lihegve menekül,
anyám szenvedését
nézem tehetetlenül
ó inkább
nyílna meg a föld
és nyelne el,
hogy ne lássam
miként hullik szirma,
hisz kint is bent is
tél lett,
s legyőzve hever
ki emberré nevelt
óvott, szeretett, védett
szorítjuk egymás kezét,
ő menne már,
de én nem engedem,
érzi ezt, s marad még
egy kicsit
velem
15 hozzászólás
Jaj! Összeszorult a szivem egy pillanatra. Nagyon szomorú, benne van minden szereteted, félelmed, miként minden gyermeké az anyja felé. Nagyon szép!
Meghatóan, szívettépően szép szavakkal fejezed ki aggódásod édesanyád iránt. Nincs is annál fájóbb, mint látni s szenvedését. Annyira együttérzek Veled, s kívánom, hogy maradjon még Veled.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen ittjártatokat kedves Scherika, és Kata..megtisztelő, hogy olvastátok!
Mint vers: a második és a negyedik versszak tetszik leginkább.
Tartalmi szempontból:
…
épp nem látok a könnyektől
…
Annyi mindent felidéz a vers a saját veszteségemből.
…
Én is tartottam, amíg lehetett, de egy idő után… ha menni akar…
…
Rettenetesen fog fájni, akárhogyis, ezt tudd.
Veled érzek.
Poppy
Tudom kedves Poppy…vagyis sejtem…készülni nem tudok rá…
Nagyon köszönöm, hogy jöttél!
Szívszorító, fájdalmasan szép vers.
Teljes szívemből veled érzek. Szüleimtől és két
testvéremtől kellet már örökre búcsút venni.
Ismerős a fájdalom, amit megfogalmazol,
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Szívszorítóan szép gondolatok nagyon szép kivitelben…
Szia!
Nagyon megható, szívhez szóló vers.
Szeretettel: Rozália
JUj Drága SW. Tudom mit érzel….tarts ki, és ha kell, bár nagyon fáj…engedd el.
Gyönyörű ahogy erről írsz…
Szeretettel: d.p.
Kedves Sleepwell versed elolvasva folynak könnyeim. Minden fájdalmadat érzem. Már tíz éve, hogy helyette a fájdalom van velem.
Szép a versed.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok, megtisztelő számomra!
Kedves Sleepwell!
Mert egyedül vagyok/voltam nem ismerem közvetlenül ezt az érzést… de amikor szembejön az ELMÚLÁS, mindíg egy kérdés villan fel: Vajon jó az, hogy én nem tudok elveszíteni senkit? És mégis! Számomra is mondd valami fájót versed: Érzem benne a tehetetlenség kínja mellett a szeretetedet! Bár szomorú, de szép. Ha a homály elmúlik szememről, talán folytatom…. inkább pontokban fejezem ki tetszésem.
Szeretettel: Éjkirály
nagyon szépen köszönöm ittjártad kedves Éjkirály, szavaidat isköszönöm!
Mivel az én szüleim sajnos már nem élnek,maximálisan "átéllek"!Grt:Z
Köszönöm, hogy olvastad…nehéz elveszíteni őket…nagyon nehéz!