Bús gondolataim peregnek,
még éjjel sem pihennek,
a szürke táj szendereg,
a csupasz fa is didereg.
Életet kilehelő levelek,
párkányomra röppennek.
A fátyolos ősz nem vidám,
hangulata kihat rám.
Az elmúlás annyira bánatos,
egyik virág sem illatos,
az ég sötét köpenyt borít rája,
harmat-selymével betakarja.
Ó mennyire más az égbolt,
azúr-kéksége rég volt,
a báránykák is pihennek,
sötét gomoly ölén pillednek.
Jé, egy fázós madárka,
már élelmet sem talált ma,
harcol a szemtelen széllel,
nem barátkozik a téllel.
Szívembe hasogat egy érzés,
oly nagy bennem a félés,
siratok millió kérdést,
a számtalan megérzést.
A tiszta forrás is elapad,
a napsugár sem simogat,
a lélek szomorúan latolgat,
az ősz háttérként bólogat.
9 hozzászólás
Bús kis őszi versike. Valóban kifakul minden, de azért az ősznek is megvan a maga szépsége. 🙂
Borongós a versed, mint egy esős őszi nap, de szépen foglaltad versbe a gondolataidat. Érdekes, kinek milyen, de mindenkinek más jut eszébe az őszről. Én is inkább szépnek, mint búsnak tartom az őszi napokat.
A verset viszont szabályos versformában írtad, szépen összecsengő rímekkel. Nekem tetszik.
Kedves sleepwell!
siratok millió kérdést,
a számtalan megérzést.
a lélek szomorúan latolgat,
az ősz háttérként bólogat…Ezek a sorok nagyon "ott" vannak, nint a többi sor is…
Olyan érzékien írtad az ősz hangulatait, hogy , még ha épp ma 8 fok is volt kint, de a versed borzongtató.
Szívemből gratulálok, mert az ősz nekem úgyis kényes téma..:))
De hát Tőled a szép vers az nem egy szokatlan jelenség:))
Üdvi: dp.
Amikor
"A tiszta forrás is elapad,
a napsugár sem símogat"
Nagyon szomorú, elmúlás hangulat…
Ahogy verszakaid, mint filmkockák előttem elhaladnak.
Köszönöm Tamás! Van szépsége én is tudom, csodái is vannak, de mikor irtam ilyen szürkületi válság hatalmasodott éppen el rajtam, s ez jött ki belőle:) Köszi, hogy ismét itt jártál elsőként:)
Köszi Kata, megtisztelő a véleményed!
Mintahogy dinipapának is nagyon örülök, hogy rendszeresen olvas:)
S Dóra Neked is köszönöm, s örülök hogy tetszik!
Kedves sleepwell!
Az ősznek ez a szakasza valóban nem szívet melengető…de olyan még sose volt, hogy az "ne állt volna odébb"…
…és képzeld, valamelyik nap vettem 5 szál rózsát egy bácsitól, és olyan illatosak voltak, hogy csak na…:))
Gratulálok a versedhez!
Gyömbér
Szép vers, érződik belőle az ősz fájdalma.
Köszönöm Kedves Gyömbér és Rozália! Az Ősz is rejteget szépet, tudom! De versem most a búsabb arcát mutatja meg, van amikor picit ilyen a hangulatom, de aztán jönnek a csodák és kirángatnak:)
Köszi Nektek, hogy olvastok!
Az ősz valóban az elmúlás évszaka (számomra nagyon, mert novemberben halt meg anyám), de rengeteg szépség van még a legcsúnyább őszi időben is. Nagyon tetszik a versed, Sleepwell:)