Kilátás az emlékek tengerére,
Koszt, kvártély, bitófa.
Kietlen sötét kis szobák ezrével.
Ne szállj meg itt soha!
Kerítése hideg véres szögesdrót.
Ablakai töröttek,
A szél fagyos hangja rajtuk ki-beszól,
Hangosan zörögve.
Bent halkan gyászt simogat a hold fénye.
Zordon rácsok között,
Egy megszaggatott foszlány emlékképe
Utoljára süvöltött…
14 hozzászólás
Szép költői megoldás, hogy a halott szerelmet egy Hotelba zártad.
Igazad van ilyen helyen nem is szabad megszállni!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Pityu
Kedves Pityu!
Remek, kifejező a versed,valóban ilyen a fájdalom…
csak mindent jelenidőbe írtál és az utolsó szó pedig múltidő…
Figyelj erre is…Tudom a rím miatt, de akkor kell találni más szót helyette.
Ez a szókép pedig egyedi, gyönyörű…
"Bent halkan gyászt simogat a hold fénye."
Csak így tovább!…
Szeretettel: Lyza
Köszönöm szépen!Amikor írtam nem is vettem észre az elütést…Majd jobban figyelek.
Szeretettel:Pityu
pityu, ily fiatalon már figyelemreméltó "képzeleted" van és ígéretesen valósítgatod meg.
Köszönöm kedves szavaid:)
Ez egy nagyon jó vers, eredeti, és szépen fogalmazott.
Mintha a Hotel Mentholban lenne összetört szívek hotelje…?
Mindegy, a vers tetszik nekem. Gratulálok!
Köszönöm szépen!
Én sem tudom…
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Fázom én ebben a holtelban, remélem a következőben csupa fény lesz minden! 🙂
Mégis gratulálok, mert önmagában nagyon szép, még akkor is, ha fagyosak a szívek.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen!Majd olyat választok következőnek ami vidámabb:)
Szeretettel:Pityu
Egy fájdalmas kiáltásnak tűnik versed…
Remélem nem sokáig leszel lakója, ennek a Hotelnek!
Szeretettel: Tünde
Köszönöm!Bár már nem lakom benne (:2010-ben írtam:)
Szeretettel:Pityu
nagyon nagyon jó:)tetszett^^
üdv:Domi.
Köszönöm szépen:)
Üdv:Pityu