Ősrégi imákat rebesget a tűz,
meleg esőcseppek hullanak fentről,
és az újjászületés, ami még szűz,
lázba jön a sejtelmes sötétségtől.
Sündisznók árnyai csörtetnek elő
az erdő mélyéből, a felbolydult rét
nem találja helyét, előbb langy szellő
fújdogált, mostanra változott a tét.
A természet önmagának udvarol
– békák s gólyák nászától nyögnek a fák -,
holdfényében tágulnak a pupillák.
Térül az idő, és gyökeret ereszt
minden pattogó, szabad lelkű parázs,
a tükör tó testén döngicsél a sás.
10 hozzászólás
Nagyon szép szóképek, az "összkép" magával ragadó! Üdv: én
Köszönöm, kedves Bödön!
Gyönyörű vasárnapot!
Szép képekből állt össze az összkép.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm!
Kelleme napot kívánok!
Próbáltam elképzelni. Az én hibám, de nem megy. Lehet azért, mert darabokban olvastam?
Ugye nem baj, ha szóvá is tettem.
szeretettel-panka
Egyáltalán nem baj, köszönöm, hogy olvastál!
Legközelebb összeáll a kép! 🙂
Üdvözletem, kedves panka!
Igen,´szóképek´!
Mozaik kockák!
Több írásnak is lehetne az anyaga!
Szép napot-sailor
Köszönöm, kedves sailor!
Gondolkodom rajta!
Hmmm…
Szép képeket használtál kedves eferesz !
Én elképzeltem…
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!