Ostyák 15

Ostyák (a tizenötödik ostya) Ne feled a szép szavakat mondod ahogy telik az idő, az energia még mindig bennük van, egyedülálló termék láthatatlan kötvényben, egy nap felvásárolja egy ügynök, követ utána néma a csend, nem definiált, lehet, külön szégyentelenség, nem anélkül hogy tudnád adsz magadnak még egy esélyt, benned levő rendetlenségben próbálkozol amíg exponenciálisan jön a várt ismeretlen jelen, több a helyes, nem is tanulságokért,, benne van az összes teljes szeretet, nem megrendelésre sokszorozódik, nem naptári projekt a sors, több bizonytalan csomó változtatások kedvéért, hirtelen fér bele az egész világ, hat a lélekre, feltárt titokzatossága, soha sem semmisítheti meg az élmény által kiváltott érzést, sem az átélésben felfedett rejtő titkot, nem gyakorlati példa a képzelet hiány, közönyhöz vezet, ellenkező próbaidő után az rajtad átfutó varázslatos átalakulás, abban az elképzelésben, hogy minden őszpontosít ami törékeny, néha megesik a legrosszabb, anyag és elem nélküli egybeesés, nem őrület, légy szabad! Megtudta bolondítani az egész társadalmat az ipar, nem hiteles ha hagyod, ki adott rá engedélyt? Átlátok rajta, a jövő tudás nélkül is kikerülhetetlen szenvedélyeket robbanthat ki, tranzitív egyenesen bűn árnyékban, ködé válhat minden szeretet a pénztárnál, a bankban, potenciális veszélyben alkalmazott jó biztonsági intézkedés a mesterkélt erény, a lemondás egy tragédia után, közönséges részlet, magában foglalja a ferdén elképzelt sehová vezető kiutat, nem indokolt egy egész életen át tovább is örök jelen, rendkívüli állapot.