Ólomszürke felhők az égen.
A szél sem fúj e szürkeségben.
Tegnap még szinte nyár volt, forróság,
ma már őszivé vált a világ.
Kertünkre nézek az ablakunkból.
A tájon az ősz szürkesége honol.
Az ősznek szép arca helyett mindenhol
álmosító csend, bódulat a tájon.
A Nap a felhőkbe burkolózik.
Hogy fenn van az égen …? Ez alig látszik.
Úgy látom, hogy ez ma egész nap eltart..
Javulást talán csak a holnap hozhat.
1 hozzászólás
Gyönyörű soraidhoz szeretettel gratulálok: Zsuzsa 🙂