A fák csupasz ágaikkal kapaszkodnak az égbe,
az őszi ég enyhén ólömszürke felhőibe.
A Nap még ki-kikukkant ebből a felhőszürkeségből,
majd eltűnik. mint akinek elege van már mindenből.
Gyengülő melegét is már csak alig-alig adja,
ezért növekedik az emberek fűtésszámlája.
Hiába, ősz van. A természet pihenni készül.
Szívem telítődik az évszak ezer szépségétől.
Mert szép az ősz is, hiszen ez csak a nyugalom ideje.
Bár nyugodt, de a táj most is ezer szépséggel van tele.
Ez a sok szépség meghitt, csendes szemlélődésre bíztat,
hogy megírjam ezeket az őszről szóló verssoraimat.
Pecás