Az ostorlámpa-fény lecsorog,
hervad a Nyár alatta.
Még bő szoknyában ott kuporog,
de háta hideg fémnek feszül,
szíveket koldul a marka.
Vörösre szívott juharok, szilfák
levele alél földre.
Pőrén bújnak a kerti nimfák,
leskel az Ősz, a szeme szikráz,
s belesimul a csöndbe.
A lágy éj lassan hűlve borong,
Ősz-apacs bronza sápad.
A herflin halnak a sanzonok,
de végső dallal még felzokog,
búcsút mond az ősz a nyárnak.
11 hozzászólás
A helyes cím: Ősz – apacs
Nagyon hangulatos, Irénke, tetszettek benne a képek, a réghallott szavak mély hangulatai, az ébresztett érzések. Csöndes melankóliájával megkapó vers, a forma öt sorában a beszúrt negyedik sorok bennem nagyon szépen emelték fel a verset. A záró szakasz bennem mindent vitt, de persze ehhez kellett az előzők remek alapozása :-). Örömmel olvastalak.
aLéb
Köszönöm, kedves Béla, örültem Neked.
Kedves Irén!
Nagyon megfogott a versed! Micsoda képeket festesz! Sorolom a nekem legjobban tetsző ősz-versek közé. Köszönet érte!
Ylen
Kedves Ylen, én köszönöm!
Irén, szépséges képekkel festetted meg a nyár őszbe-fordulását.
Ida
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Ida!
Szép!
Ági
Köszönöm, Ági!
Kedves Irén!
Hát igen, már nem is leskel az ősz, már itt van. Ma is a hulló levelekkel csatáztam. 🙂
Szép a versed, hangulatos, kicsit szomorkás, mint maga az évszak.
Judit
Köszönöm, Juditkám. Csata az mindig van a kertben…