Mennyire más, most az Ősz
Fagyos széllel érkezett, eső áztatta, szomorú
Nyárutón még dédelgetett a képzeleted, várt…
De a hóvirág, az már csak az emlékezet, emlék
Pilláid felett a könny, mint fagyos csepp..pihen
Ami télen épp csak remegve tartja magát, kitart
Cseppenne, de nem lehet..csak azért dermedt meg
Mert a holnapokat, hanyattfekve érted meg
Elvitt messze, élménybe fagyott hegyekbe
Boldog nyárba, szivacsként szívod…ez az élet bája
Eljött, és kéri az elszámolást.. az Ősz
És szívedben közben semmi más nem történik
Csak barangol egy kis Őz…
5 hozzászólás
Szia!
Én is éppen azon törtem a fejemet, hogy írok egy verset az őszről. Hasonló hangulatú lett volna, mint a tiéd. Az utolsó sora nagyon tetszik, mintegy koronaként illeszkedik a mondanivalóhoz.
Szeretettel: Rozália
Valóban fagyosan és esővel jött ez az ősz, de a korosodó hölgyek nyara még hátra van.
Talán lesz még jó idő és az a szelíd őzike mindenki szívébe belopja magát.
Tetszett a versed, gratulálok.
Üdv: József
Hátha az a barangoló kis Őz,
Melytől lesz még napsütötte is ez az Ősz…:)
Igen, hirtelen, és hűvösen jött az idei ősz. A barangoló "kis Őz" enyhít ezen a hidegen.
13 sorban, 13-án feltéve.
Gratulálok: Zagyvapart.
Ahogy változnak az évszakok, úgy jönnek és múlnak érzéseink. Múlnak, ha akarjuk, hogy múljanak. Az a kis Őz, melegséget visz a lelkedbe, barangoljon csak.
Nagyon szép ez a vers kedves Dinipapus! 🙂
Szeretettel: Ildikó