/Ady Endre versének nyomán/
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem. "
Ködszürke szemei rozsdás lombot sírtak,
mosolya opálos, mint medúza-felhő,
nyirkos volt kacsója, melyet nyújtott felém,
mint egy feddhetetlen, francia úrinő.
Párisba sasszéval tévedt be az új Ősz,
mint aki a táncban kicsit félrelépked,
régi sanzonokat dúdolt vén fülembe,
közben fáradt szemem titkon reád nézett.
Kócolta hajadat egy fáradt fuvallat,
ajkadon borzongás, ujja oda tévedt,
s nékem itt maradtál merengő szemekkel,
mint örök Ősz, s végzet.
Talán egy pillanat, itt járt az ősz nálunk,
Párisnak útjain, túl is futott rajtunk,
kánikulában, a forró aszfalton,
s elvetélt mosolyok borítják bús arcunk.
2 hozzászólás
Tetszik a versed, amit Ady után írtál. Én József Attila egyik versét (A születésnapost) vettem mintául, de úgy jöttek a gondolatok, hogy alig tudtam befejezni, a másik meg Petőfitől a Szeretlek (lehet, nem pontosan idéztem a címet) ja, és még van, József Attila: A tőkések hasznáról c. verse után Kié a haszon címmel írtam verset, amivel aztán az interneten is találkoztam. Van még egy, talán szülőfalumról, de nem emlékszem rá pontosan.
Nagyon jó ez a versed, amit Ady után írtál. Nekem nem a legkedvencebb költő, mégis életem mottóját tőle használtam, a "Mikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem…" – főleg a prózai regényeimben használtam többször is.
Szeretettel olvastam versedet: Kata
Szeretek elmerülni egy-egy ilyen híres versben, s egy-egy nagy költő műve nyomán írt vers mindig közelebb visz a költőhöz, valamit feltár a lelkéből számomra. Bizonyára neked is élmény jelentettek ezek a próbálkozások, ezért is emlékszel rájuk olyan pontosan.
Üdv.: alberth