Őszbúcsúztató

Az őszi szellő szivárvány szárnyat növeszt.
Rozsdás pillangó levéltetemek jajdulnak léptem terhe alatt.
Fák csontváz ágai zörögnek altatót, s a fagyos hajnal deres szakállát rázza.
Csillogó szemében a távoli hegyek havas sapkája szikrázik, és látszik,
a lemenő nap halvány mosolya.
Aludj kedves, fáradt lehetsz már, hisz harcod véget ért.
Viharok vertek, eső áztatott, ruhád is ronggyá szakadt, s most pőrén várod,
hogy az áldott tél rád terítse hó subáját, és mély álomba ringasson
az ébredő december.