Esti fényeket hoz az ősz,
gesztenye illattal megbecéz.
A levegő zamata, akár az emlékezés,
olyan, mint egy halk ballada.
Lekapcsolt fények, a benti képek.
Az utcák, halk léptek, s
álmodozó kietlen rétek.
A hulló levelek, esendők.
Barnák, sárgák, mint egy kopott esztendő.
Sétálnak a háztetők, s gondolatokat ébreszt,
ha a vándorlásom, minden Holdat megtéveszt.
2 hozzászólás
Kedves Alkonyi felhő!
Bizony tetszenek soraid, mert olyan sejtelmesek, mint az ősz, vagy a Hold.
Üdvözletem!
Tisztelt Alkonyi!
Jó, hogy megtaláltam a versét.
túlparti