Őszi cserepek

Őszön járok,
Szívemben emlékek, ifjúi álmok.
Lelkem most ismét kitárt.
Szép lett megint, újra a világ!
Igaz életem felét már régen átléptem,
Most mégis új reményt látok,
– megvalósulhatnak tán régi álmok –
Lelkemre – szívemre – Pillangó szállott!
A pillangóról az a hír járja,
Ha üldözik, tovaszállna.
Így hát csendben, némán csak várok,
Hátha szívemre maga a Boldogság szállott.

Az nem lehet, hogy így zárjam életemet,
Nem hagyhatom, nem engedhetem meg!
Az nem lehet,
Hogy lelkem szomorúság lepje be.

Felébresztettél bénult, néma, tetszhalott álmomból,
Szívem azóta, egyre csak rád gondol.
Szívem mióta új szerelemre ébredt,
A dal, a vers lelkemben újra éledt.

Szeretném mindezt megosztani Veled,
Hogyha szerelmemet, szívemet magadhoz engeded!
Szívem, lelkem, ha majd nálad megpihen,
Hogy az Élet szép, újra elhiszem.
Szívrepesve kérlek, Téged …
Rakd hát össze szívem
Szerteszét tört cserepeit!

Szentül hiszem,
Az igaz őszinte szeretet,
Képes legyőzni minden gátat,
Csalódást az ember nem mindig várhat!
Sok csalódás után jöhet más,
Hiszem, hogy mindig van megoldás!
Feladni azt mire vágysz nem szabad!
Küzdj hát! Ne hagyd el soha magad!