Taposunk egymáson, mint őszi faleveleken,
Elhullunk, megbukunk, átnézünk embereken.
Múlik az idő, a malom hajtja sorsunk,
Éjjel csak magányosan forgolódunk.
Mikor lesz ébresztő, jó reggelt, kedvesem!
Itt a tükröd, nézz bele rendesen!
Őszi falevelek
By Winter Heart
2 hozzászólás
Olyan kérdést vetsz fel, amit sokan sokféleképpen felvetettek már. A rímek elég erőltetettek, még lehetne érlelni egy kicsit, de tetszik a frappánssága, a tömörsége. Összességében jó a megközelítés, de kicsit még lehetne finomítani.
Üdv,
Gábor
Köszönöm szépen az észrevételt, igaz, ami igaz, elkapkodtam.
Dani