Üres az asztal. Üres a fej.
Se kint, se bent,
senki sem felel.
S már nem is kérdez.
A székhez
is csak egy, két odavetett ruhadarab
Tapad.
S beletöri a hajnali homályba
Halovány alakomat.
Oly vézna, megtört, csonka
vagyok így.
S a nyitott ablaknál
a szél pofozza
remegő bordáim.
Négy óra már.
Nem fekszem le.
maradok.
Veled virrasztok.
Kemény, kopott,
ősz hajnalok
Őszi hajnalok
By capslock
4 hozzászólás
Nagyon jó a versed. Nem is tudok mást írni.
Üdv: Colhicum
Tehetséges vagy. Nagyon.
S a nyitott ablaknál
a szép pofozza
remegő bordáim.
ez itt nem elírás, és a szép szél akar lenni?
Jajjajjj. O tényleg elírás. Áháháh nem hiszem le. Tudom én ezt még szerkeszteni? Visszacsinálni valahogy? áháháhááháh
Jah a kedves szavakat nagyon köszönöm. Most van egy kis időm, én si nekiállok olvasgatni, és viszonozni, ezt a remek kis fogattatást.
adatlap, és a mű címe után zárójelben a (mód) és úgy 🙂