Emlékszel, mikor kezem kezedbe simult,
S némán néztük egymást,
Én elvesztem szemed sötéten fénylő íriszében,
S te csak simogattad puha-szép hajam
Szabad kezeddel…
Emlékszel, mikor vállt vállnak vetve küzdöttünk,
S az élet nem kímélt minket,
Én szenvedtem sokféleképpen,
S te csak simogattad puha-szép hajam
Mindkét kezeddel…
Emlékszel, mikor kimondtuk, vége,
S a kimondatlan, örökké belénk zárt szavak fájtak,
Én szenvedtem sokféleképpen,
S te nem simogattad már puha-szép hajam,
Búcsút intett kezed…
9 hozzászólás
Szia!
Elég szomorú hangulat. Sajnos igaz. Ugyanaz a kéz int búcsút, amelyik valamikor nemrég még simogatott. Az a szempár tekint az új út felé, amelyik tegnap még csillogva nézett a mi szemünkbe. Fájón keserű érzés árad versedből, de érződik, hogy az emlékek szépek, azokra jó lesz majd visszatekinteni. Nem volt hazugság semmi, csak változnak a körülmények, a dolgok, s az emberek. Ezek jutottak eszembe, míg olvastalak.
Üdv.
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad. Jól látod, hogy mit érzek. 🙂
Szia!
Szomorkás vers. Tetszik a feképítése. gratulálok!
Barátsággal Panka!
kedves Szőke Lány!
Mária Sándor oly igazán megirta az eggyik idézetében:
"Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, marad valamilyen kegyetlen, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak. "
Az érdekes az emberi lélekben, hogy sokszor még a szenvedés is boldogságot jelent. Nem a testi szenvedésre gondolok, az a test kivánsága, én a lélek megmagyarázhatatln kivánságára gondolok, mikor ráhajt bennünket arra gondolatra, ami tulajdonképpen fájdalmas, de akkor mikor rágondolunk, valami jóeső fájdalmat érzünk. Ezt nem mindenki érti, csak azok akik ezt saját maguk átélték, egy volt szerelemben az elhagyatoo érzést
üdv Toni
Kedves Panka és Toni!
Köszönöm, hogy olvastátok és véleményeztétek a versemet.
Üdvözlettel:
Mariann
Szia!
Szép, szomorú emlékezés.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Köszönöm az értékelést.
Üdvözlettel:
Mariann
Szia!
Kérlek javíts ki ha tévednék,de a második versszak nekem egy kicsit"homályos". Jól látom. hogy ő csak azért simogatja "puha szép hajad" mert az neki jól esik és fittyet hány a Te "sokféleképpen való szenvedésedre"? Áh biztosan butaságot beszélek.
Egyébként szívből gratulálok. Olvastam néhány versed ill. írásod és meg kell hogy mondjam,"…egész jó írói vénád van Virág elvtárs"!
Nagyon szép….fájdalmasan szép vers.
Örömmel jártam Nálad.