Fáradt már a napsugár
Őszi szél is fujdogál
Színeződik a falevél
Némelyik már útra kél.
Elhervadt a futó rózsa
Nyílik már az őszi rózsa
Piroslik a csipke bogyó
Az ágaival bólogató.
Ökörnyál a levegőben
Úszik, mint egy szikár felhő,
Majd megakad egy bokorban
Egy sűrű kökény bokorban.
A fecskék is útrakelnek
Átrepülnek tengereket.
Melegebb tájat keresnek
Búcsút intnek ősznek, télnek.
Az őszi táj lassan ellankad
A lombok aláhullanak.
Alvásba fordul a természet
A fák, s minden növényzet.
4 hozzászólás
De jó, nagyon átadtad ezt a z őszi hangulatot,!Csupa szép képet festettél, amiket jó volt olvasni! Szépek a rímek is, szófordulatok-“piroslik a csipkebogyó, ágaival bólogató”-ez nagyon tetszett!
Kedves Julia! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a versemet, és örűlök, hogy tetszett.Igaz, hogy szívesebben írok a kikeletről, de az őszi táj is nagyon szép és megfogja az embert.
Üdvözlettel: Túri Imre
Kedves Imre!
Az őszről írt soraid lágyak, dallamosak, és az évszakot mint a lehető legtermészetesebb változást mutatod be. Nagyon ügyesen megfogva az ősz valódi szépségét, színességét! Jó volt olvasni!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Nagyon örűlök, hogy verseimhez ellátogattál. Annak is örülök, hogy tetszett az olvasott vers. Üdvözlettel: Túri Imre