Már jártam itt egyszer régen,
elbűvölt e mesés vidék.
Hagytam, hogy eme álomszép
nedűből a lelkem igyék.
Csillogott a tó lágy vize,
fák nézték benne magukat.
Rajtuk vidám kismadarak
füttyögték kedves dalukat.
Zuhatag zúdult a mélybe,
lenyűgözött a szépsége.
Selymes mohán futott végig,
áradt róla fennköltsége.
Fess, égig érő palotát
ölelt át a berek karja.
Tengernyi szép színeivel
sóhajtva földet takarta.
Hűs est volt, deres a reggel,
nyálkás lett a rozsdás avar.
Ősz még egyet tivornyázott,
majd sebesen tovaszaladt.
6 hozzászólás
Szia Suzanne!
Valóban nagyon hangulatos túrán vezeti versed végig a olvasót! Úgy érzem, sikerült az őszi táj sok szépségét visszaadnod…
grat, üdv
leslie
Kedves leslie!
Köszönöm szépen dícsérő szavaid, a gratulciót, örülök, hogy tetszett.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Suzanne! Tőled megszokott, szép verset olvashattam. Minden sora gyönyörű. Gratulálok hozzá, barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen dícsérő szavaid, jól estek.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Olyan ez a versed, mint egy leporelló – ahogy lapozgatom, minden kép megelevenedik. Szépek. 🙂
Amióta nézegetem a fotóidat, még élethűbbnek, még hitelesebbnek látom, bármiről írsz.
A második és utolsó szakaszban javaslom a szórend változtatását: tó lágy vize, hűs est volt. Szerintem stilisztikai szempontból így jobb lenne.
Örömmel túráztam veled, gyönyörű helyre vittél.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Úgy örülök, hogy tetszett a versem!
Javaslatodra javítottam, igazad volt. Köszönöm.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa