Csigaházban alszik a fény,
puhán falához omlik,
kucorog a halk homályban,
deresedik a repkény odakinn'.
Zajtalan fut egy bogár,
elkésett és jön a tél,
szédülten keresi magát, s
a pontot, hova tán befér.
A gombák sem törik magukat
az ég felé, erejük csekély,
kalapjuk összecsúszott roncs,
egy vén tücsök a tavaszról zenél