deres
már lenszőke hajad
szeress
legyen pár szép szavad
hozzám
ki útra kelt veled
most már
hűsek a reggelek
szemed
mint kedves őszi nap
nekem
az álmok álma vagy
ma még
a szívünk fiatal
az ég
szép szerelmet akar
mámor
karodba hajtó tűz
százszor
száz csókra vággyal űz
nevess
szemembe úgy mint rég
szeress
s megáld minket az ég…
Őszi mámor
By alberth
7 hozzászólás
Kedves Alberth!
Micsoda szép szokatlan új forma tőled, és nekem nagyon tetszik a fogalmazása is. Szakmegitélésben, tudod, hogy egy nulla vagyok, amit soha nem is tettem, és nem is fogok, de ez a vers, mint ahogy a cime is mondja, muszaj, hogy Őszi mámor legyen, mert képes a szivekben, minden langyos napsúgár, nyiló ibolyák nélkül is Tavaszi mámort adni az olvasónak.
" szeress, s megáld minket az ég"
…az már maga az áldás, ha szeret valaki…
üdv Tóni
Kedves, dallamos, jó ritmusú vers. Szép, szerelmes biztató, ami akár nem "deres" szerelmünknek is kedves lehet…:))
Gratulálok!
Kedves Alberth, nagyon tetszett!
Gratulálok, Judit
Kedves Albert!
Tőleg még ilyen formában nem olvastam verset. Nagyon érdekes a szerkezete, a szerelem mámora – igen – őszön is jelentkezhet. Nagyon szépen fogalmaztad meg ezt az érzést.
Szeretettel: Kata
Kedves Albert!
Nagyon tetszik ez a mámor. A verset olyan "egyszuszra" olvasva, valóban mámoros hangulatba kerül az ember. Jó volt, így írásjelek nélkül. Tetszik ez a forma is. Kívánom, hogy még sokszázszor nevess, szeress. Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Ez a vers olyan, mint egy körtánc 🙂
Lebegő, táncolós vers lett, a formai megoldás is visz lépésről lépésre, a mondanivaló mélyen érző, tiszta. Örömmel olvastam.
aLéb