Hervad a napfény; álmatag úton,
Holdbeli párnán szenderülő.
Kattan az éj-zár, mozdul az ajtó;
Légküszöbén átszáll az idő.
Fellege leplén hímez a bíbor,
Tűzkoronáján Ámor a csend.
Szél szava bágyadt füst a ruháján,
Átszövi holnapból a jelent.
Éj-kara halkan cidriz a tájról,
Őszi ezer-szín lomb-operán.
Tél ugarán dér-könnyei hullnak
Hajnali szellő tapsviharán.
18 hozzászólás
Szia! Néha nem tudom ki a mondat “alanya”, pl. az utolsó előtti mondatban szerintem a dér lehetne, gondolatjel nélkül. Amúgy gyönyörű, igazi rozsdabarna, napféles őszutó. Ja, és remekül skandálható. Üdv, Poppy
napfényes
Bocs. 🙂
Alany az őszi éjszaka napnyugtától keltéig. 😉
Szia!
A versed elvarázsolt… az egész úgy, ahogy van… …a kedvenc két sorom:
“Kattan az éj-zár, mozdul az ajtó;
Légküszöbén átszáll az idő.”
Gratulálok: Gy.
Első olvasásra végigkísért a dallam. Mintha egy vonaton, a vonat ritmusával mondanám…
trallala lalla, trallala lalla, dallamos versike, nagyon szép:)
Bájos,dallamos vers,engem is elvarázsolt:)
Csaupán az az egy sz:"cidriz"..nekem ez nem illik bele.
Fenét, a rímeimmel van a gond. Csapnivalóak.
A cidriz szó szándékos volt, akkor és ott elképzelni sem tudtam volna mást, ami jobban illik a mondatba, gondolatba. Cidriz, vagyis őszi operába reszket, remeg bele a télidéző és -váró fagyos szellőben megannyi kis száradó levélsereg. Cidriz. 😉
Szia!
Nos, például ez a vers is tetszik nekem. Ha nagyon-nagyon összeszedném magam, talán tudnék valamiféle elemzést készíteni…de ettől most eltekintek…
Egyszerűen tetszik….de már írtam…
Gy.
Szép hasonlatok, sok őszinte gondolattal..
Jó volt olvasni…
Üdvi: d.p.
Kedves Semmihó!
Tetszenek a képeid, olyan… sajátságosak, mégis szépek. Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Kedves Önmagával Elégedetlen Semmiho!
Sajnálom, de ez a versed is tetszik!
…Fellege leplén hímez a bíbor… Ez a legszebb!
Szeretettel: Falevél.
Ha önmagammal nem is, de régvolt kocaköltősdiskedésem kontárférceivel annál inkább. Elégedetlen, természetesen.
… pedig milyen érdekes ennek a költeménynek a verselése 🙂 … akarom mondani, Szia semmiho 🙂 hogy az üdvözlést se felejtsük ki 🙂
Azt néztem, hogy az is lehetséges, hogy:
daktilus; spondeus; daktilus; spondeus;
… és az is lehetséges, hogy:
choriambus; csonkaláb; choriambus; csonkaláb;
A rímeiddel pedig nekem, mint "olvasónak" nincs semmi gondom; összességében jól írsz. Ritka manapság az időmértékes alkotás!
Kérdésként merült fel bennem, hogy miért nem írsz többet?
Üdv.: Mona
Néha írok. Az biztos, ahhoz tisztább fejre lenne szükségem, nem ilyen káoszvert.
A vers egész pontosan így fest, időmérték szerint:
adóniszi sor | adóniszi sor
adóniszi sor | choriambus
Adóniszi sor: – U U – -, azaz két versláb együtt, egy daktilus és egy spondeus. (Elvileg lehet daktilus és trocheus is, de itt ezt nem használtam.)
…
Talán az íróklubos kollégák elnézik nekem, hogy ezesetben a saját oldalamra írok egy linket:
http://www.freeweb.hu/apoeta/kiertekeles.php?v=5010
Na. A vége az v=5010, természetesen.
Megnéztem a linket, és nagyon jó! 🙂 A verslábakat felismertem, és bár az adóniszi sorral találkoztam már (pl. szapphói versszak utolsó soraként), arra nem jöttem volna rá magamtól, hogy a Te versedben hogy is van ez 🙂 Ügyes!
Kedves Semmiho!
Nagyon tetszik a vers dallama, könnyed, szép, a képek is különlegesek, szóval köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok hozzá!
üdv:
Zsuzsa