A tönkretett álmom

Közmondás is mondja,
ki a virágot szereti,
az rossz ember nem lehet,
de sors nem bünteti azt
és senki sem kedveli
kit még Isten sem szeret.

Úgy látszik segítségem
sohasem tudtam eddig
olyan formában adni,
amit úgy vettek volna,
hogy nem akarok érte
soha semmit sem kapni.

Önzetlen segítséget,
velem szemben többször is
sokan érdeknek vették,
és vele tetteimet,
mielőtt elkezdődött
volna, kettőbe szelték.

Kételkedem magamban,
az idegen lakhelyen
és az anyanyelvemben,
még mindig magyar vagyok
mi egy nyelvet beszélünk,
sajnos sokszor csak elvben.

Az önzetlen szeretet
talán álomkép volt,
egy utolsó szalmaszál,
hogy végre itt köztetek
még egyszer utoljára
lehetek magyar talán.

De hadd álmodjak tovább,
egy megvalósult álom
a legnagyobb csalódás,
sorsom messzire sodort
idegen az otthonod,
's ezért nincs már kárpótlás.