Őszi orgona

Csodát láttam – szépet,
amilyet ritkán
alkot a természet –
Elmerengtem titkán.

Köröttem az elmúlásnak
zord hona,
éke lett az őszi tájnak
egy nyíló orgona

Törzsét – nyulak és kecskék –
körbe megrágták
A télutó nem hoz tavaszt, fecskét;
Neki egyedül – csak a vég beálltát.

Nem panasz és nem szitok
az, mit a világra zúdít
Őszintén szól a nyílt titok,
mit ember látván, alig ocsúdik

Májusnak rózsaszín virága
mit keresel itt?
Minek jöttél a fagyott világra?
Illatod szerelmeseket nem bódít?

A válasz rövid, csak ilyen:
Élni szép és élni jó,
legyen akármilyen
kegyetlen ez a bolygó