Sápadt őszjött,
édesanyám ült a tolószékben.
Kószán jártak
haza emlékei.
Olyan nyugalom
ült reá,
mint aki
vendégségben jár.
Kéklő fellegekre,
alkony száll.
Ő nem búcsúzott,
dúdoltegy-nótát.
Esteledett,
s elfújtegy-gyertyát.
Cserébe,
én voltam boldog.
Hogy itt hagyta még,
az őszi szél őt nekem.
Minden emlékünk
eltettem,
kis dìszes dobozba.
Mosolygós tekintetében,
néha feltolulnak
a könnyek.
Ìgy vagyunk mi ketten,
hangtalanul,
s együtt örökzöldek.
6 hozzászólás
Szia Alkonyi!
…most nem elemzem írásodat!
Nagyon megérintett!
Csodaszép hasonlatok és képek !
Eddig a legszebb!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Megtisztelt sailor😊
Most jó volt csak úgy mesélni az én kis
örökzöldemről 😊
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Nagyon remélem, hogy az őszi szél csupa jó dolgot hagy rád, amit érdemes lesz eltenni abba a kis díszes dobozba.
Tisztelettel: pusztai
Tisztelt pusztai 😊
Nagyon kedvesnek tetszik lenni.
Igazán mosolyog ilyen sorok olvasásánál a lelkem.
Köszönöm,hogy olvasta ìrásomat😊
Tisztelettel & Szeretettel: Alkonyi
Ismételni tudom csak,ez az írásod eddig
a legjobb!
Szeretettel.sailor
Köszönöm szépen sailor.