A kertünkre nézek az ablakunkból.
Az ősz lágy, pasztell színeit látom.
A Nap bágyadtan világít az égboltról.
Az ősz uralkodik az egész tájon.
Odakinn köröskörül minden dermedt.
Reggel van, hűvös, ködös a világ.
A nyugodt őszi színek kellemesek.
A Nap az égen már nem szórja fényaranyát.
Itt-ott az utcán még néhány lámpa világít.
Majd később azok is lassan-lassan kialszanak.
Kezemben a kávém, amely kicsit felélénkít.
Megiszom és nekikezdek az eljött új napnak.
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
Ezt a versed úgy tudom elképzelni, hogy ülök egy kertesházban, rálátok az utcára, odakint tombol az ősz. Deresek a lehullott levelek a színek uralják az egész világot. Ahogy világosodik kedélyesen, higgadtan, nyugodtan indul a nap. Mondhatom, hogy az álmos vidámság érzése jött át a versben. Nekem legalábbis ez volt az érzésem vele kapcsolatban. Üdvözlettel: Szilvi