Borús a reggel, elmeríti lelkem,
amint a nyár hevére visszanéz,
amelyben égve csókjaidra leltem,
de most a bánatom nagyon nehéz.
A fellegek boronganak felettem,
ki tudja, lesz-e még ma napsütés,
eső szitál, a szél kereng a kerten,
hideg fuvallatán megannyi kés.
Sajogva fáj, amint belém hasítnak,
sebem takargatom, hiába már,
ki tudja, merre sírdogál a holnap,
na és ha eljön, ó, vajon mi vár?
De ballagok tovább, fogam szorítva,
reményeim között az új tavaszba.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
“ki tudja, merre sírdogál a holnap,
na és ha eljön, ó, vajon mi vár?”
Igen,ki tudja mit hoz a holnap!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, hogy olvastad, kedves sailor.