Könnyes szemmel nehéz szóra bírni
fájdalmamat papírra kaparni.
Mintha utána már semmi nem fájna,
minden rossz, messzire szállna.
Ősz van, gyönyörű és színes minden,
eső esik, lelkem szürke itt benn,.
Észre tán nem veszi senki rajtam soha
lelkem a fájó múlt zord otthona.
Kaptam az évektől hideget meleget
évről évre szenvedtem eleget.
Ősz van, most meghal minden kicsit
a hegy, haldokló barnában feszit.
Szeretnék én is lelkemben temetni,
könnyes szemmel nehéz feledni.
8 hozzászólás
Kriszti kedves!
most én is így vagyok ezzel,
Gyönyörű versed,
olvastam könnyes szemmel
Köszönöm Drága Dóra.
Ölellek:Kriszti
Drága Krisztinám!
Szomorú szép versed
Remélem már csa a mult. az őszi lomb betakarja a hópelyhekkel földre hull és rád új tavasz virrad.
Szeretettel gratulálok szép versedhez: marica
Drága Maricám!
Annyit gondoltam rád!A férjemmel, pont tegnap beszélgettünk arról, mi lehet veled.Ha te most nem írtál volna, én tettem volna!
Ölellek nagy szeretettel:Kriszti
Nagyon szép vers, mélyen átérzem a belőle eredő fájdalmat.
Köszönöm Rozália.Ölellek:Kriszti
Kriszti művésznő!
Teteszett versed tagolása, az az öszinteség, amivel nagyon közel engeded magadhoz az olvasót.
Bizony sokan nem tudják, hogy egyesek milyen sebeket hordoznak, kényszer álarcuk mögött.
Néha magunkat is becsapjuk, hogy elfelejtsük múltuk súlyát!
Gratulálok, remek versedhez! Üdv : Mmetal Koala
Nagyon köszönöm nektek:Szeretettel:Kriszti