Őszi napon, egy ligetben a padon.
Szerelmes szívvel öleltél szabadon.
Integettek ránk sárguló levelek,
Rózsa kezedben, suttogtad: szeretlek!
Ó, az a csók, mily méz-finoman csattant!
Zsongó évektől szenvedélyünk csappant…
Ártatlan vágyunk szél-seperte köddé.
Keresem újra, hogy tégy örömöddé…
9 hozzászólás
Drága Panka!
Nagyon szép szerelmes verset hoztál, Köszönöm!
Rég láttalak.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Nagyon elfoglalt vagyok, olykor olvasgatok itt és néha azért egy-egy versemet felteszem.
Örültem itt jártadnak!
Szeretettel: panka
Szia!
Nagyon örülök, hogy megjelentél újra az oldalon. Tetszett e szerelmes versed. Üdv hundido
Köszönöm hundido ittjártad! Ennek örömére megosztom még egy versemet! 🙂
szeretettel: panka
Panka, de jó ritmusa van. Szuper!
🌹❤😘
Köszönöm soraid!
Szeretettel. panka
Kedves Panka!
Közben valóban beköszöntött az ősz, így kettős értelme lett a versed címének. 🙂
Én csak most találtam rá, de örülök neki, mert kedves, játékos és biztató a kicsengése. /Még ennyi év után is… :)/
Judit
Szép, szerelmes vers. Kár, hogy csak emlék már.
Üdv: Kati
Kedves Panka!
Szép ez a szerelmes versed.Olyan egyszerű, de hétköznapi szépség ott van benne és a pillanat vagy emlék öröme.
Szeretettel:Ági