Nézem, ahogy kék hidegbe forr a táj,
s az idő, mint halk, lopódzó tolvaj jár,
hogy minden szépet elvigyen magával…
Sokáig nem lesz hajnali madárdal…
A fűszálak is sorvadnak ezerszám,
és nem segít se szó, se semmi szerszám,
se kérelem, se könnyfakasztó sóhaj;
idővel minden be lesz fedve hóval…
Betakarja a parkban a lábnyomot;
minden fa, bokor pőrére hámozott…
Sok didergő kabátot ölt magára,
s nosztalgiával gondol őszre, nyárra.
A nyáridőt talán tarthatnánk vasban,
de nincs mit tenni… őszidő jön lassan…
16 hozzászólás
Kedves Klára!
Igen! Az "Őszidő jön lassan…"
Csodaszép sorokba foglaltad,
a múló idő által betakart nyomokat…
Kedves Dóra!
Köszönöm szépen kedves szavaidat. Bizony, a nyomok eltűnnek lassan, és ez a mi nyomunkra is gaz…
Szeretettel: Klári
Kedves Klára! Visszaadtad soraiddal az őszi hangulat varázsát. Az utolsó két sor talán asszociál. Szeretettel olvastalak. Éva
Kedves Éva, köszönöm szépen itt jártad!
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Csodaszép,kissé melankólikus(AMI CSODÁLATOSÁ TESZI)
Szeretettel.sailor
Kedves sailor, köszönöm szépen a véleményedet!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Már vártam a versedet, hogy gyönyörködhessek. Szépséges őszi képek. Bár fáj, hogy vége a nyárnak, de reméljük, sok szépséget rejteget az ősz számunkra.
Örülök, hogy jöttél.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Valójában az ősznek is megvan a maga szépsége, csak az embert mindig elszomorítja, ha valami elmúlik…
Köszönöm szépen a szavaidat. És én is örülök, hogy jöttem.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Ez a "nyáridőt talán tarthatnánk vasban" gondolat tetszik nekem! Csatlakozom!
Azért bízom a szép őszben, bár ilyenkor én is siratom a nyarat.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Örülök, hogy mindenben egyetértünk!
Köszönettel: Klári
Szia Klári! Az ősz mindig szomorú érzeteket kelt, az embernek az elmúlás jut az eszébe. Pedig az őszi évszak után tél jön, s azután újra tavasz. Tetszett ez a szép, érzelmeket keltő versed! Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Az a jó, hogy mindig van miben reménykednünk!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv! Klári
Szia Klári!
Ez a versed is csodás, lélekemelő. A képek gyönyörűek, a felépítés igazodik a címhez. Nekem nincs más teendőm, mint hagyni, hogy sodorjanak a sorok.
Szép szonett ez, bár nem abba a csoportba kategorizáltad.
Van mit tanulni tőled, mondom ezt, miután többszöri merülés után picit sikerült kizökkennem.
Élmény ez a vers is, örömmel mártóztam szavaidban.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én tartozom köszönettel a szavaidért, hogy itt időztél, hogy sodort a vers magával. Ami a szonett kategóriát illeti, nem mertem abba tenni, mert nem biztos, hogy minden tekintetben megfelel neki.
Szeretettel: Klári
Szia! Az ősz, a természet kifogyhatatlan témája az íróknak, költőknek. Ebben az a csodás, hogy minden vers, írás más és más szépséget, vagy szomorúságot mutat be. A te versed sok szép képet tár azok elé akik elolvassák.
A nyáridőt talán tarthatnánk vasban,
de nincs mit tenni… őszidő jön lassan…- sajna közeledik, én a nyarat imádom, de az ősz csodás színeivel azért mindig elkápráztat. üdv hundido
Kedves hundido!
Igazad van, az ősz sokunkat megihlet, meg egyáltalán az évszakok, a változás, az elmúlás, a régi vége, az új kezdete. Köszönöm, hogy áldoztál időt a versre.
Szeretettel: Klári