Könnyeket hullajtó, királykékék rózsa,
Legyen Tehozzád szívem hordozója
Súgja meg halkan, együttérzésem,
Kérem Jézus Krisztust: segítsen, segítsen!
Lelkem Bánatkútját, kinyitom előtted,
Mit te már nem bírsz, abba beletöltsed.
Szövök néked csipkét, puhát, selymeset,
Kisírt szemeidet, abbatörölgesd meg,
Varázsolok mosolyt, fáradt orcádra,
Hogy életed Gyöngye csakis azt lássa,
Leszállok a mélybe, onnan felemellek,
Visszahozom néked elhagyott erődet,
Vagy bánatodnak játszótársa leszek
Elvonom tőled, teremjen türelmed,
Bohócod leszek földön fetrengve
Legyen helyetted ki a kínt, elrejtse.
Leszek vándor, vászon hátizsákból
Szórok feléd mosolyt e nagy távolságból,
Helyette megtöltöm fájdalmas kínoddal
Magammal vonszolom, csak tovább bírjad.
Most a tintakönny, tollamból Érte,
Teérted, helyetted sírja betűdalát,
Versel szavakból értetek hozsannát,
Könnyeket hullajtó királykék rózsát.
1 hozzászólás
húha… megríkattál 🙂 Engedelmeddel megmutatnám Édesanyámnak…
a kalapemelés ide túl kevés…