Oszip Mandelstam: Leningrád

Ленинград

Я вернулся в мой город, знакомый до слёз,
До прожилок, до детских припухлых желёз.

Ты вернулся сюда, так глотай же скорей
Рыбий жир ленинградских речных фонарей,

Узнавай же скорее декабрьский денек,
Где к зловещему дегтю подмешан желток.

Петербург! я еще не хочу умирать!
У тебя телефонов моих номера.

Петербург! У меня еще есть адреса,
По которым найду мертвецов голоса.

Я на лестнице черной живу, и в висок
Ударяет мне вырванный с мясом звонок,

И всю ночь напролет жду гостей дорогих,
Шевеля кандалами цепочек дверных.
_______________________________________

Leningrád

Megtértem, városom, jól ismert vagy nekem,
Érezlek bőr alatt, ízlellek könnyeken.

Ha megtértél, nosza, nyeld szaporázva hát
A parti lámpafény vitamin-olaját,

Mely decemberi nap, derítsd ki mielőbb,
Kevert össze tojást és gyantát, mérgezőt.

Meghalni – Peterburg! – én még nem akarok!
Telefonszámaim te biztosan tudod.

És vannak címek is – Peterburg! – melyeken
Halottak hangjait még megidézhetem.

Egy cselédlépcsőház, hol mostanság lakom,
Csengőm kitépve lóg, verdesi homlokom,

Kedves vendégeim várom sok éjen át,
Fülelve éberen az ajtólánc zaját…

* * * * *