2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Őszlegény

    Horák Andrea KankalinBy 30 hozzászólás865 megtekintés

    Vén padon vagyok, magamban,
    leszáll a tejfehér lepel,
    Őszlegény kacsint szemembe,
    tekintetére köd lep el.

    Barna-rőt haját arannyal
    teríti még a napfonat,
    ajka lágy vonalba szépül,
    levélcsokorral így fogad.

    Szélfiú fut át a fákhoz
    lerázni drága kincseket,
    gesztenyét gurít halomba,
    fütyül, s dobál a szélgyerek,

    és utat kutat magának,
    pimasz vigyorral integet,
    majd szalad tovább sikongva,
    mögötte friss avarhegyek.

    Napkirály kacér mosollyal
    tudatja, messze még az ősz,
    fényt derít e nagy titokra,
    legyint a ködre és ma győz.

    Így ülünk, idilli párban,
    az Őszlegény szavát lesem,
    arca bronzaranyba játszik,
    s hajamba túr, szerelmesen.

    Csókot is lehel szememre,
    ölel magához, én hagyom,
    évszakokba szédülünk mi,
    s együtt vagyunk, a vén padon.

    Share.

    30 hozzászólás

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂

        Van egy ilyen oldalam is, csak eddig nem jött ki belőlem a verseimben és egyéb műveimben.
        Azt hiszem, most érzem azt, hogy felszabadultam, sokkal lazábban megy az írás és az érzelmek közvetítése. Talán azért, mert ki merek nyílni.
        Örülök, hogy tetszik a játékos és huncut oldalam is. 🙂
        Egyébként azt szeretem a véleményeidben, hogy mindegyik őszintén, az első benyomásod alapján jön. Ahogy megéled, már le is írod, és ez szerintem nagyon jó visszajelzés.
        Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    5. Klára on

      Kedves Kankalin!

      Csodálatosan kedves, bájos a te őszöd. Nagyon jó, hogy így is lehet ehhez az évszakhoz viszonyulni. És ezekben a csodálatos, napsütötte, őszi napokban mindenki szíve megvidámodik. 🙂

      Szeretettel: Klári

      Ui.: A láncversből a saját szakaszaimat azért nem teszem föl, mert egy kivétellel mindegyiket egy-egy másik versemből "csórtam", apró átalakításokkal. 🙂

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Klári! 🙂

        Én most ilyenek látom az őszt. Nem volt mindig így, de elhatároztam, hogy mindenben megkeresem a szépet és csak arra fogok koncentrálni. Ettől sokkal jobban érzem magam, ezt próbálom a külvilág felé is közvetíteni.
        Magam is meglepődtem, hogy milyen nagy átalakulásban vagyok.
        Örülök a véleményednek, köszönöm szépen. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ida! 🙂

        Még időben eljutottam a felismerésig, hogy én is szeretem az őszt, csak eddig nem jól közelítettem meg.
        Örülök, hogy bele tudtad élni magad a versembe. Nem is kaphat ennél nagyobb dicséretet egy magamfajta egyszerű tollforgató. 🙂
        Köszönöm szépen. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    8. Vox_humana on

      Szia Kankalin!

      Gyönyörű napfényes őszünk egy kacér mosollyal még ragyogóbbá teszed. A túlpartról hallom, hogy irigykedhet mindenki aki olvas és aki ír… valóban irigylésre méltó csodákkal tudsz meglepni bennünket.
      Idilli a kép, a hangulat, és öröm, derű sugárzik a versből. Szépek a jelzőid, a megszemélyesítések.
      Élmény volt.
      Szeretettel: Vox

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Vox! 🙂

        Jólesik felszabadulni és más szemmel látni a világot. Nyitottabban sokkal élhetőbbnek tűnik, úgyhogy érdemes továbbra is ezen az úton haladnom. Ha másokat is magammal viszek, akkor még nagyobb értelme van az életigenlésnek.
        Igen, túlparti megjegyezte az "irigykedést", de szerintem csak viccből tette. 🙂
        Valóban idilli az életérzés, amit beletettem ebbe a versbe, de létezik, hiszen a szemünk előtt születnek a csodák, csak észre kell venni őket. Ez a titka az őszi és mindenkori derűnek.
        Örülök, hogy egy kis mosolyt varázsolhattam.
        Köszönöm szépen a jelzőket és kedves szavaidat. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia hundido! 🙂

        Szép ez az ősz, mert kicsit visszaadja az ellopott tavaszt. Akkor bosszantott, hogy csak pár napig tartott a kikelet, de most jól jön a pótlás. 🙂
        Pihenek, pihenek, elvégre kitört az őszi szünet. 🙂

        Örülök, hogy tetszett ez a szeleburdi, bohókás vers, köszönöm szépen. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia pusztai! 🙂

        Saját kitaláció, szeretek játszani a ritmusokkal.
        Így építettem mindegyik szakaszt:

        Vén padon vagyok, magamban, -U-U-U-U (négyes trocheus)
        leszáll a tejfehér lepel, U-U-U-UU (négyes jambus)
        őszlegény kacsint szemembe, -U-U-U-U (négyes trocheus)
        tekintetére köd lep el. U-U-U-UU (négyes jambus)

        Megpróbáltam "lerajzolni" az érdekesség kedvéért.
        Örülök, hogy tetszett.
        Köszönöm szépen, hogy elolvastad! 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply