A fecskék már készülődnek,
Egyre csak az eget róják,
Elhagyták már rég fészküket,
S elillantak a hű gólyák.
Pókfonál száll fenn a légben,
De langyos a szelíd szellő,
Sőt, a nap is jár az égen,
Ám sugara nem égető.
Nem kúszik fel oly magasra,
Későbben is kél, mint máskor,
Bár korábban ér nyugatra,
S fáradtabb a búcsúzáskor.
Kevesebbet süt az égen,
Bágyad, egyre sápadozik,
Nem ilyen volt még nemrégen:
A naptár ellene dolgozik.
Kurtább a nap, hűs a hajnal,
Harmat virít a fűszálon,
Nem ébreszt a madár, dallal,
Hogyha kerül már az álom.
Meglassúdik minden-minden,
Elernyed, vagy lesz erőtlen,
A fák őszi pelerinben,
S az ég is ritkán felhőtlen.
Utoljára az álmos nyár
Még egy kicsit fenekedik,
Majd rádöbben, vége most már:
Aztán őszbe szenderedik.
7 hozzászólás
Kedves pusztai!
Egy ´nagyon szép festmény tárul elénk irásodból!
Nem az ébredésé,az újjászületésé,inkább az érettségé
és megérdemelt pihenésé.
Az elöbbi a tavasz lenne.
Á mostani képek szelídebbek.mélyebbek.A háttérben
felhalmozottan ott sorakozik a sok elért,a tavasz,a nyár
gyümölcsei.
Álmos a természet,pihenni akar,a sok sok esemény
emlékké érik körülötte.
Lépésröl lépésre érezni a lassan lecsukodó
aludni akaró szemplláit a napnak és minden
alatta szintén pihenni óhajt!
Gratulálok csodaszép írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm megtisztelő véleményedet.
Barátsággal: pusztai
Tisztelt pusztai!
"Utoljára az álmos nyár
Még egy kicsit fenekedik,
Majd rádöbben, vége most már:
Aztán őszbe szenderedik."
Kedvenc strófám 😊
Gyönyörű képek, és hangulatok.
Öröm volt olvasni.
Tisztelettel; Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Köszönöm, hogy elolvastad, és még írtál is hozzá.
Tisztelettel: pusztai
Kedves Pusztai!
Az ősz a természet pihenéséről szól, méltón idézted fel a hangulatát és adtál hangot a csendnek, ami lassan körülvesz bennünket. Erre a csendességre szükség van, hogy aztán megújult erővel tudjuk képviselni és kiáltani a tavaszt.
Gratulálok! Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka, kedves Szilvi!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám, és talán nem bánod! Én is nagyon remélem, hogy "durva szavak talán nem zúzzák be világod égi kirakatának ibolya ablakát," (Bocsánat, hogy kicsit ferdítettem!)
Ismételt köszönettel: pusztai