Ó, az Élet, az áldott
sugarak víg násztánca!
Benned a halál, bennem
a magány hal meg ma.
Vígságot kértem tőled
hazugságtól menteset.
Te az embert áldod, és
nem a gyatra szörnyeteget.
Virágzó medál a szív,
mely lassan benned dobog.
Követ rúgva elunom
a mát és a holnapot.
Csalfa magány tövis-szárnya
befon-befon kegyetlenül.
Isten a tudója – meddig:
csak hallgatok emberül.
A vadászat nekem únt
kaland és semmittevés.
Mellettem ül barátom:
a bort ivó szenvedés.