távoli kolomp, legelő tehenek:
Dombok és mezők, amerre csak nézel,
itt a hegyoldalon most kivirágzott minden.
Itt a piros pipacs, ott a sárga ricinus,
leszakítod, a képzelt szagát már előre is érzed:
Ó mily nagy a csalódás, mert egy csöpp illata itt,
az egyetlen-egy virágnak se nincsen.
Városi üzlet, élelmiszer ablak,
szalámi, kolbász, szépen sorban kirakva:
Egy álomkép amit látunk,
egy csodás virágoskert van elénk varázsolva.
Bécsi szelet, kicsi az adag,
csirkecomb tojáson kirántva:
A színük az változik, de az ízük,
bármelyikből eszel, az mindegyik egyforma.
Egy csinos nő, finom úriember,
segítőkész, barátságos nép ez:
Mindent megmagyaráznak
és sokszor hosszan elbeszélgetnek ők véled.
Üzlet, bank, munka, itt csak ennek élnek,
szerelem, vágy, remény, itt nem ismert tények:
A szívük nekik csak egy jól működő pumpa,
ami a kényes testüket ellátja a tovább éltető vérrel.
Egy csendes lakótömb, nyugodt kis falúban
kinn a játszótéren sok kis gyerek játszik,
minden reggel egy fekete kocsi a bejáratnál megáll
koporsóban viszik el azt, ki az este megszállt itt.
Ide csak azok jönnek, kik meg akarnak halni,
a lakás gazdája, a halálból is jó üzletet csinált,
egy betegnek itt szabad, törvényesen is önként meghalni
csak azt nem érti meg senki, miért kell ennek egy lakónegyedben lenni.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Figyelemmel olvastam végig a műved!
Nagyon jól megírtad, és jogos dolgokat!
Nagyon tetszett! Valós, csodás!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Ott (itt) a mesék országában ez a mindennapi igazság. Csak persze ezt a turisták nem látják, és még sok mindent az itteniek sem. Azt már sokan tudják, hogyha megesküdnének, akkor az itteni progresszió alapján sokkal több adót fizetnének, mint így, ahogy rengetegen csinálják, csak konkubinátban együtt élnek. és csak fele adót fizetik mint amúgy. A probléma csak akkor jön amikor az asszony gyermeket vár, mert ha nincsennek megesküdva, akkor a gyerek automatikussan az asszonyé, és az apjának csak akkor adnak egy bizonyos jogot, ha ezt törvényen keresztül kéri. Azt azonban kevesen, mint mi sem tudtuk, ha a nyugdijazásunk előtt törvényessen elváltunk volna, és továbbra is úgyanúgy együtt élnénk, akkor mindkettőnknek joga volna, a magányos nyugdijra, de így mert egy házaspár vagyunk, a házaspári nyugdijat is kapjuk, ami mi kettőnknél havonta majdnam kétezer Svájci frankkal kevesebb.Ebben a gazdag országban is rengeteg szegény ember és. Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Igazán lehangoló dolgokat írsz arról a szép országról.
Bizonyára Te is úgy vagy vele, mint jómagam is, hogy lelkedben a szép emlékek élnek a hazáról, a csodálatosról, a feledhetetlenről… ami már valójában nincs is, legalábbis nem úgy, ahogy az emlékeinkben megmaradt.
Szép a versed, tele fájdalommal… nagyon szép!
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Igen, Svájc, az soknak egy mese ország, plána azoknak, akok sohasem látták, vagy csak átutazóban voltak itt. magában vége egy igen tradicionális ország, egy idegenekk nagyon is komplicirt, és oknak hihetetlen amit elmeszész róla. Ezt tapasztalatból tudom, mert majd ötven év ittlét után ottson sokan még ma sem akarjnak sok mindent elhinni, amikor otthon valamit elmesélek.
De az valójában úgy van az ember az otthont mindig úgy fogja látni, mint ahogy ott hagyta, sajnos a rokonokat is, de azok sem maradtak azokká akik voltak.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni