Miért kék az ég, ha sírnia kellene?
Miért süt a nap, ha felhő kél ellene?
Miért zöldül a fű, miért nyílik virág,
Mikor csaló, hazug ez az egész világ?!
Elhagyott a hazám, el kellett felednem,
Rossz emberek miatt végleg eltemetnem.
Új hazát kerestem, mostohára leltem…
Szép természet, kék ég, siras_distinctsatok engem.
Ott lesz az én hazám hol az éj rám borul,
Nap és a telihold felváltva elvonul,
Sok-sok virág nyílik, fa és fű is zöldell,
S be leszek takarva drága anyafölddel.
24 hozzászólás
Nagyon szép vers, főleg az utolsó két sora tetszett.
Köszönöm szépen, Norton.
Üdvözlettel!
Ida
Kedves Ida!
Szomorú, fájó, és még is csodálatos vers.
Üdv: harcsa
Köszönöm szépen elismerő soraid, Harcsa!
Üdv. Ida
Drága Ida !
Mostanában vagy én vagyok érzékenyebb, vagy Te írsz csodaszép verseket, nem tudom.
Szerintem az utóbbi !
Nagyon tetszett alkotásod!
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Szerintem, az előbbi lehet!:)
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen.
Ölellek!
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szépen tetted a természet ölébe az elmúlást.
Gratulálok szép versedhez szeretettel: Ica
Köszönöm szépen, drága Ica!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Kiöntötted a szíved!
Az utolsó sor…nincs szavam!
Szeretettel:sailor
Köszönöm soraid, és ki nem mondott szavaid, sailor.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Fájdalmas szavak, de nagyon szép versbe foglaltad őket.
Szeretettel gratulálok!
Zsóka
Köszönöm elismerő soraid, kedves Zsóka!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Sírnak a szavak ebben a versben.
Nagyon tetszett. Egészen meghatódtam.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm soraid, kedves Milalli.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Gyönyörű, és megható versed olvasva, szinte elsírtam magam, úgy meghatott. Jól sikerült mindenféle tekintetben. Válogatott szavakkal nagyon sok mindent elmondtál benne. De azért úgy-e, nem mnekültél külföldre?
Szeretettel: Kata
Drága Kata, köszönöm megható, kedves soraid.
A kérdésedre a válaszom: nem. Valami nagy munkában vagyok, csak benéztem, mert már nagyon hiányoztatok. Így aztán itt is ragadtam kicsit…:)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! Ott a hazád, ahol szíved. Megérdemled az anyaföldet, még ha máshol kell élned napjaid. Sokszor az élet elszólítja az embert örömmel vagy anélkül, de haza csak egy van. Sír minden sorod és vele én is. (Unokám külföldre ment, megy dolgozni, megélni.) Kívánom leld meg a "drágát"! Szeretettel Éva
Köszönöm jókívánságodat, kedves Éva.
Hát igen, lassan már mind sírunk, ki ezért, ki azért, okot nem nehéz találni.
Köszönöm a vizitet.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Mint egy népdal! Egy nagyon szomorú népdal, amelyben a lelked keresi a hazáját. igazad van, egyre nehezebb hazára lelni. A mostani körülmények, amelyek körbevesznek mindannyiunkat nem egy élhető, minőségi élet ígérvényei. Örülök, hogy olvashattalak! Üdv. Szilvi
Köszönöm, hogy olvastad és vélemény írtál, kedves Szilvi.
Leginkább a gyerekeinkért aggódunk. Csak azt lessük, mikor kell sütni a hamuba sült pogácsát, mikor indulnak el hetedhétországba világot látni…:(
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Már régen nem írtam egy vershez sem :(, de így akarja az élet, el kell fogadnom. De most valahogy egy sor nagyon ismerös lett nekem is az utóbbi időben: "Új hazát kerestem, mostohára leltem… ( amit Egy álom c. versemben le is írtam,). De beláttam, nem a haza mostoha, hanem azok a hazug emberek aki körülöttem vannak, a szemedben mindig hízelegnek, de sűrűn gyorsan eldobnak mint egy sütő vasat a parázsból. Ne feled: A kevés, az néha Több.
Tetszett a versed, üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Versem minden sorát szó szerint értettem, valóban. A hazám elhagyott, egyszerűen megszűnt létezni hataloméhes, izgága, gonosz emberek miatt. Hány ember vált földönfutóvá miattuk. Nem is múlt el azóta olyan sok idő, s ők már sehol sincsenek (Milošević, Tudjman), de emberek tömege szenvedi a következményeit. A többiről meg, ne is beszéljek…
Köszönöm, hogy olvastál. Az említett versed olvastam már korábban is, de talán éppen emiatt, nem tudtam mit hozzászólni. Kívánok Neked minden jót!
Üdv. Ida
Drága Ida!
szomorú szép versed – a sors szele elhajtott ide – nem leltél igazi hazára, nagy a váltás ára.
Bátor voltál, vállaltad, tisztellek érte.
Én mennék, de már csak a föld alatt lelek nyugalmat – mikor ifjú voltam, nem voltam elég bátor, ma már nincs erőm -de mások elmennek:
"elmegy a kútágas, marad csak a kútja, meg híres….úri pereputtya" /Ady/
szeretettel veled szomorkodom
Karolina
Kedves Karolina!
Nagyon-nagyon találó ez az Ady-idézet, talán még inkább, mint akkor amikor íródott a költemény… sajnos.
Azt, hogy bátor voltam, akkor nem éreztem, de ma már magam is úgy érzem, hogy valóban jó adag bátorság kellett hozzá, mert amilyen megpróbáltatások itt vártak ránk, az elképesztő. Mire felnőttek a gyerekeink, akkorra már el is fáradtunk, úgy istenigazából. Mégis azt mondom megérte, mert legalább békében nőhettek fel a gyerekeim. Most viszont rajtuk áll, hogy mit választanak, mi már nem kezdünk új életet, azt sem lehet a végtelenségig…
Köszönöm kedves, meleg szavaid és együttérzésed. Ida