Ott belül kell győznöd!

Feledve tűnt korok álmait, hol
homályba vész az idő elvonult
zengések között, megmaradt
szavak száraz halmain tekint
rám a múlt árvasága. Szavakba

***

írt betűk üzennek onnan, miben
leng a sóvárgott öröm, s
cselleng az emberben az üzenet,
mi hív szeretni szívet vágyain
koldusok jussaként. Valaki követ,

***

valaki ott áll a múltban, abban a
rejlő ígéretben, álmodván egy
szebb jövendőt, egy átölelt
valóságot, hol szüremlenek
sejtésekbe forrt akaratok szelíd

***

sóvárgásai a szeretett után. Mert
minden vágy ott rejlik egy
szívben, ott dobog láthatatlan az,
amin sokszor szorít a magány,
mert a szív fél szeretni. Az ember

***

sokszor fél megvallani azt, mit
hordoz belül fájva, pedig ha
tudná, hogy más ember is fél,
talán már nem félne annyira.
Valaki ott küzd benned és leteper,

***

s bedöngöli szíved érzéseit, de
te is küzdj vágyaid halmain, éld
meg a harcot, a szeretet harcát!
Ébredj éberré, ne gyötörjenek
felettébb kétségek, mert ott

***

belül kell győznöd önmagad
ellen! Önmagad vagy múlt, jelen
és jövő, néha még magadnak is
idegen, ebben a sokszor
ismeretlen rejlésben, ki rejtőzöl

***

a sokaság között. De ne félj,
mert van így más is, és én is
így vagyok! Én is harcolok és
más is, mert küzdenünk kell!
Az élet ebből áll, mert örökös

***

viharban élünk, remélve a
beteljesülésben, élve az állandó
jelenben a jövendőért, mi oly
hamar múlttá lesz. Légy ember
élve vágyaid, mi késztet szívet
benned az újulásért, légy

***

gyengéd érzelmeidben, hordozd
a gyengék terheit úgy, hogy te
magad ne légy teherré!
S álmodd tovább életed, egy
szebb világnak jöttéért élj, mint
akiben felettébb remél a szív!